(Sziasztok! :)
Ahogy ígértem, ez a rész Vicktor szemszögéből fog íródni....
Jó olvasást! ^^)
Vicktor szemszöge:
Mintha csak pislogtam volna. Zavartan néztem körbe. Az ablakon keresztül már látszott, hogy besötétedett. A mellettem fekvő lányra néztem, majd sóhajtva felültem. Mit keresek én itt?
Felültem, és két kezembe temettem zavartan eltorzult arcom....mi a francot művelek ezzel a szegény szerencsétlen lánnyal?
Gondolkodtam....most mi legyen? Megéri ez így?.... Nem tudtam a választ. Olyan igazi kettős érzelmeket váltott ki belőlem ez az egész....mikor megláttam, úgy felcsillant a szemem, mintha egy kisfiú lennék, aki meglátott egy tetszetős játékautót....kell. De ezek a nagybecsű gyerekjátékok végül mindig összetörten, megstrapálva porosodnak a polcon. Mint a gyerek aki hisztizik, megszerzi, elejti, megragasztja, megunja, kidobja....Kidobja....vajon megtenném?
Nem tudtam, hogy mi jár a mellettem fekvő lány fejében...és már lassan én sem voltam tisztában azzal, hogy mi folyik a sajátomban, csak egyben voltam biztos: nem akarom szeretni.....
Éreztem, hogy megmozdul az ágyon, ezért felegyenesedtem, és felé fordultam.
Nyújtózott egyet, majd álmoskásan felült, beletúrt szőke tincseibe és igyekezett hátrakényszeríteni őket: nem jött össze. Rámosolyogtam, mire viszonozta a gesztust, és a telefonjáért nyúlt. Meglepődve nézett rám.
- Mennyi az idő? - kérdeztem meg tőle halkan.
- Fél nyolc... - tűnődött el. Meglepődtem, hiszen körülbelül négy óra körül aludhattunk el.
- Haza kéne mennem. - suttogtam, majd nagyot sóhajtottam. A szüleim már otthon vannak...
- Persze.... - szólalt meg végül zavarodottan - bocsi hogy.... - de nem is tudta, mit sajnál. Megráztam a fejem, majd felálltam. Követett, és lekísért.
Nem kérdeztem meg, hogy merre van fél nyolckor az édesapja, hisz neki is van élete....ráért mg később.
Szűk volt a búcsú, semmi érdekes. Kiléptem az ajtón, elköszönt, majd nehézkesen utánamnézett és becsukta maga után. Én pedig mentem vissza oda, ahonnan jöttem.
A családi házba belépve kísérteties csend fogadott....érdekes.
Körülnéztem...a konyhában, a garázsban, a fürdőben, majd a hálószobájukban. De úgy nézett ki, hogy nem volt egy lélek sem a lakásban.
Egy helyre nem néztem még be....apa dolgozószobája. Oda nem is szerettem menni....betegesen féltem tőle, mint egy kisfiú, akinek a kezére csapnak: nem szabad.
Felmentem inkább az emeletre. Ahogy a húgom szobája előtt haladtam volna el, megtorpantam...sírt. Nagyot sóhajtottam. Nem, nem veszek róla tudomást. De ott álltam az ajtaja előtt, mintha éppen őrködnék, hogy biztos senki se zavarhassa szenvedése közben. Treena mindig is ilyen volt. Hiába próbált beilleszkedni, már kiskorában is megmutatkozott, hogy nem egy társasági ember.
Nem is kérdezek tőle semmit....ha belépnék, valószínűleg megdobna egy vázával. Nem kért belőlem, ahogy a szüleimből sem...sőt, az egész világnak hátat fordított.... mintha Elizabeth legsötétebb oldala kivált volna magából, és ő lenne Treena.
Mert míg El egy kedvesnek is mondható, változásra hajlandó egyén, a húgom meg sem próbált a helyzet magaslatára állni, csak ült bent a szobájában, pityergett, nem volt hangulata semmihez.
Még egyszer az ajtóra pillantottam, majd továbbmentem. A szobám ajtaját csendesen becsuktam magam mögött, és felkapcsoltam a világosságot. Telefonomat az ágyra dobtam, inkább a laptopomat vettem kézbe. Azon jobban el tudok igazodni.
Egyszerűen mindig is vevő voltam ezekre az idióta ötletekre, szóval gyorsan átvettem a pólómat egy kék, kockás ingre, zsebre raktam a pénztárcám, még egy gyors hajbeállítás is belefért.
- Treena, elmentem! - kiabáltam az ajtaja előtt, de nem vártam meg a választ. Itt csak a csontvázam maradt volna, ha én pont a válaszára várok.
- Tökéletes időzítés. - nézett röhögve az órájára. Tényleg negyed óra volt, én pontos embernek tartom magam.
- Mikor nem? - majd mindenkit üdvözöltem, és leültem azok mellé az idióták mellé, akiket a haverjaimnak hívok. A teltház nem is kifejezés....ezeknek csütörtökön ennyi idejük van? Mondjuk nekem is.....jó, ilyenkor kéne diplomatikusan elhalkítanom a gondolataim.
- Se a húgodat, se a csajt nem hoztad. - majd rosszallóan rázta a fejét.
- Hagyjuk már. - röhögtem. - Nem tudom hogy te épp hol hagytad a barátnőd..
- Éppen melyikre gondolsz? - kérdezte flegmán hátradőlve. Csajok, magyarázzátok már meg, hogy mi ennyire "megnyerő" ebben a paradicsomfejű , felfuvalkodott hólyagban? *nevet*
- Mondjuk a maira.
- Jaaa....felejtős. - megrántotta a vállát, majd beleivott az előtte talpaló sörösüvegbe. - Amúgy meg...komolyan nem értelek. - annyira elmélyült abba, amit mondani akart, hogy kizárta a külvilágot, és erre engem is kényszerített. Teljesen mindegy volt, hiszen a többiek elökörködtek a maguk módján, meg szemezgettek a másik asztalnál ülő lánybandával, osztották el egymás között hogy ki kit csípjen fel azon az estén....
- Mert? - kérdeztem, majd elvettem egy üveg sört az asztal közepéről, ami bontatlan volt. Velünk már így voltak csak, kihordtak pár üveggel és hagytak egy sörbontót. Felbontottam amit megfogtam, és belekortyoltam.
- Mert itt van egy csomó jó csaj....jobb mint az a szőke.....nem tudom hogy hívják.
- Elizabeth. - javítottam ki.
- Igen. Elizabeth. - mondta unottan - Szóval....körbetáncolod, pörögsz a fejeden, és semmi. - majd felnevetett, és széttárta a karjait. - Itt meg csettintesz, és megvan!
- De lusta valaki! - majd megcsóváltam a fejem. - Épp ez a lényege....nem az olcsó árut választom. - majd ismét az üvegért nyúltam. Castiel igen komolyan nézett, mintha megsértettem volna.
- Ez se olcsó. - nézett komolyan. Oké, egy ilyen éjszakás kalandra eléggé rámegy a pénztárcája, de szerintem felfogta hogy nem úgy értettem...
- Tudod, hogy nem így....
- Hagyd. Azt hiszed hogy tudsz bármit is a témáról? - majd vigyorogva kiegyenesedett. Bólintottam. Valamit már forgat a fejében. - Hagyjuk már, a húgodat is fel tudnám szedni!
- Merész kijelentés.
- Fogadsz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, és már a kezét nyújtotta volna.
- Nem. - már ezerszer próbálkozott hasonlóval. Szerette volna megkörnyékezni Treenat. De én mint mindig, most is hatalmas akadály vagyok a számára... - Eszedbe ne jusson, mert kitöröm a két kezed. - és bár viccelődtünk, nagyon is komoly volt....inkább visszadőlt. - De meglátod.. - majd előredőltem - hogy a belefektetett munkámnak meglesz a gyümölcse. - utaltam vissza Elizabethre.
- Én mondom neked, hagy hibát követsz el. - majd sóhajtott. - Ha most komolyan felszeded, házisárkány lesz, nem mész majd sehova, nincs több csajozás... - próbált elrettenteni. - Megállapodni? Hülyeség. Esetleg ha gyorsan dobod, akkor noncs gáz, szórakoztál egyet, jó volt, de annyi.
- Igen, erre már én is gondoltam....
- És?
- Még nem tudom. - vállat vontam. Ez a "komoly kapcsolat" gondolat elrettentő volt számomra. - Eddig nem készülök megtartani.
- Szánalom? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem is az... - néztem bizonytalanul - hanem....passz.
- Nemhogy a húgodon segítenél, haver....
- Aki nem hagyja, annak nem tudok. - szögeztem le. Reménykedtem, hogy hagyja a témát, mert érzékeny pont nekem ez az egész.....igen, cserben hagytam, de annál nagyobb a büszkeségem, minthogy a megbocsátásáért könyörögjek. - Mindegy. - zártam le. - A lényeg az, hogy ezzel az Elizabeth-üggyel majd lesz valami. Így jobban belegondolva, bárcsak hagytam volna. - most már ez van, benne vagyok a témában, de talán nem is baj.
- Mindegy, a vége nem neked fog fájni, a nők meg szinte élvezik ha dobják őket. - majd letette az immár üres üveget, és nyúlt a következőért. Annyira közömbösen tud beszélni a témáról, de az én tenyerem leizzadt, és gyötört a bűntudat: belekeveredtem Elizabeth életébe, és nem tudok visszafordulni....a mai nap után nem.
(Sziasztok!
Felbukkant egy új szereplő: Treena.
Treena karakterét nem én találtam ki! A blogajánlóban is szerepel az IMPOSSIBLE, amit bloggerina barátnőm ír. Treena egy olyan lány, aki elfordult a világtól a csalódások miatt. Nincsenek barátai, már nem bízik senkiben.....de lehet, hogy ennek nem kell örökké így maradnia. Olvassatok bele, én imádom! :)
Vannak egybeesések a kapcsolatok közt, de én csupán Treena nevét és személyiségét használtam fel a történetemhez.
Szóval köszönöm Vivnek, hogy felajánlotta nekem a karakterét! ^_^ Nézzetek be hozzá is! :*
Remélem tetszett a rész, kommenteljetek, kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Új rész hamarosan! :*)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése