I wonder how your body tastes
Inside of someone else's place
Pull away your eyes
There's nothing left to hear
I'm alone but I know everything you fear...
And you waited on the rain
Through tears my heart is....
Csengettek. Este nyolc felé járhatott az idő, az ágyamon feküdtem, és lekapcsoltam a zenét. Hallottam, ahogy anya régi, fatalpú papucsa úgy csattog, amikor a földhöz csapódig, mintha mindig földhöz vágná. Élesen, bezengi a házat.......aztán csend. Beszélget...dehát este van! Ki jön ilyenkor?
Csupán pár hang jutott el a szobáig. Felültem. Ilyenkor mi van?
Beleléptem a mamuszomba, felvettem egy cipzáros pulóvert, ami a székbe dobva pihent. Gyűrött volt, akárcsak én. A nap történtei eluralkodtak rajtam, minden energiámat elvette az a nagyon kevés idő....az a pár óra....megdöbbentő pillanatokkal.
Kisétáltam a szobámból, és a lépcső felé vettem az irányt. Lassan lépkedtem lefele, amikor meglepetés ért: Nathanielt és Ambert tessékelte be anyukám, akik engedelmesen indultak el felém. Megilletődve pislogtam, mire rájöttem, hogy nekem köszöntek...
- Ja....sziasztok. - eszméltem fel, megráztam a fejem. Hajamat lazára kötött lófarokba kötöttem.....de tényleg lazába. Legalább a hajam fele elszabadult, és mindenfele lógott....nem túlzottan érdekel...mit keresnek ezek itt este? - Izé....gyertek fel... - mégsem küldhettem el őket... Mindegy is. Ha valamit akarnak, majd elmondják. Nathaniel bólintott. Megfordultam, és felrobogtam a lépcsőn. A szőke testvérpár utánam....
A Holds testvérpár....akkor sem értem!
- Izé....kicsit....kupi van... - majd egy stóc ruhát gyorsan belenyomtam a szekrénybe - Remélem nem baj.
- Nem....nem számíthattál ránk. - jegyezte meg halkan, kicsit baljóslóan Nathaniel. Amber csak dörmögött az orra alatt valamit...
Szóval csak intettem nekik, hogy üljenek le. Leültek a két gurulós székre, én pedig az ágyamon foglaltam helyet, és kíváncsi tekintettel vártam a szebb jövőt.
- Nos... - kezdett bele nehézkesen a srác. Megköszörülte torkát, megigazította mindig tökéletesre vasalt nyakkendőjét - nem ilyennek ismertelek..... Tudod...ezt nem vártam volna el tőled.
- Mégis mit? - kérdeztem azonnal. Nemt udom hogy mit írt fel a számlára, de ösztönszerűen felszökött a pulzusom.
- Méghogy mit! - csattant fel Amber. - Hát ezeket, kiscsillag! - majd elkezdte nyomkodni a telefonját. Közben ciccegett a nyelvével. A szobában teljes csend honolt....majd felém fordította a telefont. Az iskolai bálra a királynőjelölt plakátai....gyönyörűen összefirkálva. Kicsit megilletődötten néztem....bár az egyén, aki ezt csinálta, igencsak nagy művészi vénával rendelkezhet. Tökéletes kecskeszakállal illették Ambert....látszólag nem örülhetett neki.
- És nekem ehhez mi közöm is?
Amber már levegőért kapott, de Nathaniel a lehető leggyorsabban meszólalt.
- Cappucine állítólag a saját szemével látta, ahogy ma délután fél három körül az üres folyosón ... te ... alkottad ezeket a képeket.
- Fél háromkor már az iskola közelében sem voltam. - szólaltam meg erőteljesen. Ez sértés. - Még köszöntem is, Nathaniel! - na jó, inkább csak morogtam, mert közben agyaltam, de elfogadhatja köszönésnek is. Zavarában félretekintett.
- Valóban? - pirosodott el. - Tudja ezt valaki igazolni?
- Igen. - erősítettem meg erőteljesen. - És egyébként is....milyen alapon vádoltok meg propagandarongálással? .... Én? Amberről még elhiszem, hogy beveszi....de te? Nathaniel? - lesütötte a szemét. Az arcmimikája mintha segítségért kiáltott volna, de nem értettem hogy mit szeretne üzenni, ezért nem is foglalkoztam vele. - Az meg teljesen abszurd, hogy este nyolckor lerohantok ezzel az egyébként nevetséges üggyel.
- Ez nevetséges? Ez vicces neked? - kérdezte enyhén ingerülten a lány....na jó...irtóra ingerült volt. - Ez szabotázs! Borzalmas! - ezt az egója mondatta vele. - Egyébként meg Nathaniel nem is mondta a lényeget! - nyújtotta fel hősiesen a mutatóujját a plafon felé.
- Na...hadd halljam. - majd törökülésben helyezkedtem el.
- Nagyon érdekes, hogy az én portréfirkálmánjaimmal szemben azonnal a te propagandád került ki....nem? - az én propagandám?
- Én nem neveztem.
- Pedig valaki benevezett ma délután, Elizabeth...
- Ki? - kérdeztem kimeredt szemekkel.
- Nem tudom, a nevezés névtelenül zajlik, ezt te is tudod. A folyosón a dobozba lehet bedobni a neveket.....de nem ez a lényeg. Ez az egybeesés az én figyelmemet sem kerülhette el.
- Nos... megnyugtathatlak titeket, hogy nem én voltam. - állítottam megint. - Ja, és nem jelentkezek. Vedd ki a nevemet! - néztem mérgesen a srác felé.
- Megtenném én.... - sandított Amberre... - de nem tehetem. Holnaptól rád is lehet szavazni...
- Jó, nem baj. - sóhajtottam. Mégis ki szavazna rám? - Kérdezzétek meg mondjuk Armint! - Vicktort mégsem mondhattam, Amber abban az ülő helyzetben kapott volna agyvérzést...
- Rendben. - sóhajtott a DÖK-elnök, és felállt. - Mehetünk? - nézett a húga felé.
- Ne már hogy hiszel is neki! - csapott a két combjára.
- Amber! - szólt oda kicsit keményebben. - És én még hittem is Cappucine szavának...csak tudnám miért.
- Csak tudnám, miért én. - motyogtam kiegészítve, majd felállt Amber is, én vele. Elől indult el, már ismerte az utat. Nathaniel még párszor lefele elnézést kért, hogy így megvádoltak. A húga meg sem szólalt, fulldoklott a saját önbecsülésében...menthetetlen.
Másnap reggel fonott hajjal indultam iskolába. Édesapám megint megkörnyékezett a kérdéseivel, de jó kedvvel fogadta a készülődésemet. A hűvös idő következtében egy védőbb cipőt vettem fel, mint az a régi, kopott tornacsuka. Egy szegecses lakkcipőt rántottam ki az alsó cipősfiókból, megtörölgettem a portól....tökéletesen ápolt és használatlan volt. Eljött az ideje, hogy ezt is széttalpaljam. Egész érdekes volt öltözködés terén kilépni a komfort zónámból. A csőszárú farmer maradt, de hozzá ing, egy jól illeszkedő farmermellénnyel, vagy hogy is hívják....
Kíváncsi voltam: tényleg nevezve vagyok?
Sokakat lázba hozna, esetleg megrémísztene, de engem nem is zargat. Még az is előfordulhat, hogy majd valaki megismer az utcán - gondoltam. Érdekes lenne, ez nem jellemző. Az osztálytársaim rámnéznek, mert tudják hogy létezek, de senki más nem tudná megmondani a nevem. Senki...
Az iskolába lépve meglepetten figyeltem....Sehol egy plakát se....mindenkié eltűnt. Felnevettem. Ennyire gőgös ő se lehet... Valaki unatkozott....na és?
Tudtam, hogy a jelöltek képei valószínűleg a DÖKben lesznek...tévedtem. A DÖK mellé üvegkeretek közé zárva egy-egy kép....
De ott voltak köztük pár lány képe még, nevükkel és osztályukkal a kép bal alsó sarkán...nem feltétlenül kiemelkedő szépségeké. Itt sok szép lány van, ezt én, mint nőnemű személy is bevallom, de kiemelkedő aligha. Nem jut eszembe senki...pedig én legalább annyira ismerem őket, mint amennyire ők nem ismernek engem...
Körülnéztem....végig. Majd megakadt a tekintetem....
.png)
Dehát....dehát ez tegnapi! Nem hiszem el....ilyen nincs! VICKTOR!
Ez tegnapi....de ezt hogy? És mikor? És....és miért vagyok ilyen vak? Miért nem vettem észre egy ilyen orbitális hibát?..... Le kell nyugodnom. Így nem tudok tisztán gondolkodni.
Megdermedve bámultam. Valaki megkocogtatta a vállam, amitől hatalmasat ugrottam.
- Engedd ki a hajad....úgy sokkal szebb. - biztatott egy mosollyal Kentin.....
- Elkérhetem egy percre? - lépett hozzánk Peggy, a suli újságírója. A gyönyörű zöld szemű srác bólintott, majd elsétált.
- Szia... - majd a képre nézett, mert nem tudta a keresztnevem. - Elizabeth. - bólintottam. - Velem jönnél? A jelöltekkel csinálok egy-egy cikket.
- Nem.
- Jaj, csak pár kérés. Gyere! - majd húzni kezdett....mi a franc történik velem?? Csak kapjam el Vicktort....csak kapjam el....
(Sziasztok!
Remélem tetszett a a rész, és remélem szebb lett az új dizájn! A fejléc készítője ezúttal én vagyok. :)
Szeretném Elizabethet minél inkább "kipöccinteni" a kényelmes láthatatlanságból, pár rész erről a bálkirálynő-választásról fog szólni....
Pár kérdés:
1. Szerintetek ez megváltoztatja El és Vicktor nehézkes viszonyát?
2. Hogy fogja Elizabeth bírni a jelölti teendőit?
3. Megváltoztathatja ez a lány önbecsülését?
A következőkben kiderül, de azért kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)
Valamint: Szeretnék egy kis figyelmet fordítani Elizabeth zenei stílusára. A rész elején lévő angol idézet egy számból, a Run run run - ból származik. Egy érzelmes szám, amin minden álmodozását kiélheti az ember. :)
A számról: A dalt eredetileg a Toki Hotel énekelte fel, de nagyon kellemes meglepetést okozott nekem, hogy Kelly Clarkson új albumán, a Piece by Piece-en is helyet kapott, mégpedig duett formájában John Legenddel. Szerintem szuper lett, őszintén szólva nekem jobban is tetszik, mint a német banda verziója.
Lehetséges, hogy holnap is tudok résszel jelentkezni, bár nem szeretném elkiabálni, mert még semmit nem tudok a hétvégi beosztásomról.
Húsvét valamelyik napján mindenképp jön rész!
Köszi hogy olvastatok, iratkozzatok fel, kommenteljetek, szavazzatok a feltett kérdésemben!
Nemsoká' jövök a folytatással! ^_^)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése